Csűry István püspök
R. Várkonyi Ágnes akadémikus
Hágó Nándor történész
Szőcs Péter történész
- A fejedelmet új szemszögből is sikerült megismernünk - mondta elragadtatva R. Várkonyi Ágnes előadását követően Dukrét Géza. S a Jubileumi Rákóczi Évek nyolcévnyi időszakának is ez a lényege: a korszakot, a benne tevékenykedőket, az országos események szűken vett tájegységekre való levetülését megismerni. Szellemi műhely is létrejött ennek érdekében, tudományos ülésszakokon hangzottak el érdekesebbnél érdekesebb előadások, kirándulásokon kutatták a Rákóczi-szabadságharc nyomait, a tanulmányok pedig könyvalakban is napvilágot láttak.
A budapesti akadémikus, Széchenyi-díjas történész a jubileumi évek záróülésszakán szólt a békepárti fejedelemről Nagykárolyban. A hétvégén végződött ugyanis maratoni hosszúságú ünnepség - merthogy a nyolc évet ennek is minősítette beszámolójában a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke, Dukrét Géza. Amint felelevenítette, még 2003 március idusa táján Kolozsvárott fogalmazódott meg Tőkés László akkori királyhagómelléki református püspökben a kutatásnak és számvételnek egyaránt helyet adó rendezvénysorozat ötlete. Még az év nyarán Nagyváradon meg is tartották a nyitóünnepséget, majd Szinérváralján, Nyíregyházán, Borsiban, Újfehértón, Tenkén, Sárospatakon stb. szóltak a fejedelemről s a kuruc államról.
Az ideiglenesen - amúgy évtizede már - a Nagykárolyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala otthonául is szolgáló imatermi épületben Csűry István püspök áhítatával kezdődött a záróünnepség. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elöljárója a kérdések feltevésére, és azoknak a szabatos megválaszolására buzdította félszáz főnyi hallgatóságát igemagyarázatában. Nagy Sándor esperes házigazda gyanánt az örvendezésre szólított fel. A számadás során Dukrét Géza a számtalannak tűnő helyszín, előadó felsorolásával szolgált. Nyolc évet foglalt össze kurta húsz percben.
II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem eleinte a szatmári vár erődvárossá való átalakítását látta célszerűnek - derült ki Szőcs Péter szatmárnémeti történész, a megyei múzeum aligazgatójának előadásából. A gyakorlatban ez annyit tett volna a kurucok, valamint a császáriak által majdhogynem porrá zúzott Szatmár és Németi települések számára, hogy mindent a katonai szempontoknak alárendelve építhettek volna újjá. A vár lebontása mellett ágált Károlyi Sándor, valamint a vármegye s a városok lakossága. A többség akarata győzött, s inkább az ecsedi vár megerősítése mellett döntött a fejedelem, már csak azért is, mert a Szamos ölelte szigeten nem lett volna elegendő hely a korszerű erődítmény kialakítására.
A fizikailag eltűnt vár ugyanakkor a mai megyeszékhely arculatában is tapintható nyomot hagyott - erről is szól húszpercnyi értekezettében az előadó. A Károlyi Sándor személyét körülvevő később kialakult sztereotípiák és ítéletek ellen, a valóságos kuruc, majd császári tábornagyról mint hadvezérről és mint gazdáról szólt Hágó Nándor nagykárolyi történész, a helyi múzeum vezetője. Az olcsvaapáti születésű nagyúr hadászati képességeit bőven megfelelőnek tűnnek. A csatavesztéseire inkább a kuruc seregekre jellemző szervezetlenség, a logisztika és az egységes vezetés hiánya a magyarázat. Diplomataként viszont kivalló taktikai érzettel rendelkezhetett Károlyi Sándor. A nagypolitikában való részvétel mellett a birtokai ügyintézésére is szakított időt: újításai révén egyebek mellett eper-, dinnye-, len-, kukorica-, citrom-, gránátalma-ültetvények voltak Nagykároly vidékén. Az üveggyártásra, a kohászatot és a teknősbéka szaporítást is szorgalmazta. Hágó Nándor szerint tehát a hadszíntéri vereségek nem kizárólag az ő hibáinak voltak a következményei, mint katonai szervező kiváló volt (nagy gondot fordított a hadtápra, az ellátmány beosztására), zseniális szervező stb.
Károlyi Sándort mint reálpolitikust jellemezné R. Várkonyi Ágnes akadémikus is. A történész - akinek amúgy a Rákóczi-szabadságharc az egyik fő szakterülete, s a legnagyobb szaktekintélynek szokták emlegetni - ellenben nem ért egyet azzal, hogy a fejedelem háborúpárti lett volna. Amint kifejtette, a köztudatban a mai napig úgy él, hogy II. Rákóczi Ferenc a harc folytatása mellett kardoskodott, valamint az, hogy az akarata ellenére Károlyi Sándor egyezséget kötött Pálffy János császári hadvezetővel. Ezzel szemben a fejedelem már jóval korábban a béke szükségszerűségét hangoztatta egy pátensében. Ellenben a béke és a béke között volt a különbség. Ugyanis a fejedelem az európai békerendszerbe beleágyazott és szavatolt egyezséget tartotta elfogadhatónak, míg a Habsburg állam a különbékét. Az utóbbi elérése véget kapott megbízatást Pálffy János mint a császári hadúr. A cél elérnie hadászati győzelmekkel, átpártolásra való buzdítással, ígérgetéssel, avagy tárgyalással volt szabad elérnie. Mindhárommal próbálkozott is. A kuruc sereget ugyan sikerült visszaszorítani, ám annak demoralizáltsága, valamint a sokszoros túlerő ellenére sem tudta megadásra felszólítani. A különféle amnesztiáknak (például aki a császár hűségére visszatér, földjeit megtarthatja) nagyobb volt a foganatja. A tárgyalásokkal érte el viszont a békét: a különbékét, amelyet nem illesztettek az európai rendszerekbe. Erre az is a magyarázat, hogy a Habsburg államnak hitelező Hollandia és Anglia nem volt érdekelt abban, hogy a császáriak erőiket a magyar hadszíntéren lekössék.
Számos előadás hangzott el még - terjedelmi okokból ezekre kitérni nem áll módunkban. A záróértekezlet végén a majtényi síkra látogattak el a részvevők, s az emlékműnél való koszorúzással, főhajtással zárult az egyházkerület jubileumi nyolcéves rendezvénysorozata. Remélhetőleg a szellemi műhely termése hosszú évszázadokig tart még.
Csűry István püspök
R. Várkonyi Ágnes akadémikus
Hágó Nándor történész
Szőcs Péter történész